Pótcselekvés minden, amit ahelyett teszünk, amit tennünk kéne.
Pótcselekvés minden, ami eltérít az eredeti szándékunktól.
Pótcselekvés minden, ami eltávolít önmagunktól.
Még „egészséges” dolgok is képesek pótcselekvéssé válni… amikor a családi együttlét helyett valaki folyton inkább futni megy, vagy pénzkeresés címén sosincs otthon (ennek életveszélyes pótcselekvés voltát pont az ilyenkor gyakori szívroham árulja el.) Esetleg, ezt ezoterikusabb embereknél látni, hogy folyton meditál és spirituális elvonulásokra jár – de a gyakorlati életében, két elvonulás között nem csinál semmit, nem jut egyről a kettőre. Ilyenkor pont az öncélú „spirituális élet” válik a valódi lelki fejlődés legnagyobb akadályává.
A pótcselekvések „fájdalomcsökkentők”, kicsit elzsibbasztanak, ezért könnyen függővé lehet válni tőlük.
Márpedig a szabadság ellentéte a függőség, és a fejlődés sokszor bizonyos fájdalommal jár (még a sportban is: gondolj csak az edzés utáni izomlázra.) A fejlődés velejárója, hogy szokatlan dolgokat kell csinálni (például kiállni magadért, vagy elhagyni a komfortzónádat), és sokszor érnek „fájdalmas” élmények (hibák, kudarcok) is közben. De a fejlődés a bátrak sportja, akik nem félnek a lelki kényelmetlenségtől!