Sokan úgy vélik, hogy a gondolkodás arra való, hogy megoldjuk vele a gondjainkat. Ez alapvetően igaz is, de sokszor azt látom, hogy még a megoldás helyébe is a róla való gondolkodás lép…
Főleg akkor, amikor a szívünk mélyén már igenis tudjuk, hogy mit kéne tennünk, csak nem merünk „beleállni” a döntésünkbe… És elkezdünk elmélkedni, gondolkodni, további információk után vadászni,mások véleményét kikérni, és ahogy ez lenni szokott… egyre bonyolultabb lesz, ami pedig eredetileg egyszerű kérdés volt.
Mi, emberek, gyakorlatilag bármit képesek vagyunk megoldhatatlanná gondolkodni.
Amikor valaki hosszan ecseteli, hogy neki milyen bonyolult problémája van, mindig tudom, hogy valójában valami pofonegyszerű dologról van szó, csak nem meri meglépni a nyilvánvalót, ezért agyongondolkodta. A gondolatlufi könnyen kipukkasztható, ha tisztázod, hogy mit is szeretnél valójában!
A gondolkodás nem arra való, hogy kitaláld, mihez kéne fognod, vagy mit szeretnél… ezt belül úgyis tudod… hanem arra, hogy kidolgozd, hogyan érd el. Döntés előtt nem árt végiggondolni a lehetőségeket, de ha ezen túlvagy, akkor figyelj az érzéseidre, az ösztöneidre. Ezek sokkal pontosabb iránytűi annak, hogy mi a jó neked, mint a fejed.
És ne dőlj be annak, hogy ha eleget gondolkodtál egy problémáról, akkor már meg se kell oldanod!